Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Papó

2012.02.06

 

szekerce.jpg

 

Papó, ugye nem baj,
ha így szólok neked,
nem vártál meg engem,
nem láthattam szemed.

Szelíd voltál, szerény,
de tartottad magad,
dolgos, mégis szegény,
nem nyílt panaszszavad.
Követ törtél, sziklát,
emberkínzó munka,
majd döntötted a fát,
takaros halomba.
Faragott a balta,
szállt a forgácsillat,
bútorrá lett a fa
ügyes kezed alatt.

Ha olykor bort ittál,
zengett, szólt a nóta,
felsírt néha fájón
egy bús harmonika.
Kár, hogy nincs emlékem
tőled, egy könyv, mesés,
se faragott játék,
se mosoly, ölelés.
Még fotóm sincs rólad,
egyetlen sárgult kép,
kik ismertek, mondták,
szemem, mint a tiéd.

Papó, ugye nem baj
ha így szólok neked,
égi köszörűdön
szekercéd jól kifend!
Fentről látva véred,
cipelni nagy terhet,
faragd le válláról
a súlyos keresztet!

 




 

 

br /