Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átvakolok

2012.04.07

 

vakolok.jpg

 

 

Úgy peregtek rólam
gúnyos, bántó szavak,
mint görnyedt falról
penészrágta vakolat.
Szürke porrá válva
gyűltek a sarokba,
a hűs szél felkapta,
vitte a szabadba.
Kisütött a nap,
lélegzett a tégla,
kiáramlott belőle
a sok-sok év doha.

Már vakolok.
Friss réteget rakok,
és festek majd
színes képeket,
a mészillatú,
egyenes falra.