Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két kéz

2013.03.19

 

ket-kez1.jpeg

  

 

Fagy van és csikorgó hideg,
dorombol a kályha halkan,
kezedben a csésze remeg,
s eltűnődsz a félhomályban.
Dohogsz: Ugyan miért tettem,
hisz nekem éppúgy fáj a nincs,
büszke voltam, megvetettem,
már nem mozdul meg a kilincs.
Fotel rejti el a tested,
tekinteted falra téved,
rajta egy kép, s az a két kéz,
mi már össze sosem érhet.