Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye." (József Attila)

 

 

szamvetes.jpg

 

SZÁMVETÉS

 

Összeraktam levedlett bőröm

elhullatott darabjait,

emlékek pergamenjét őrzöm,

elrejtve tarka-szürke titkait.

 

Nehezebb terheimet ledobtam,

így talán könnyebb a lépés,

tán rövidebb út lesz a járatlan,

göröngyöktől mentes, békés.

 

Kagylók  igazgyöngyét elloptam,

zsebemben gyűjtöttem apró kavicsot,

a gyöngy  üveggé vált, hát eldobtam,

s a kavicsokból építettem holnapot.

 

Más javait soha nem kívánva

irigy szemek elől büszkén kitértem,

álmodón, folyton csodára várva,

magamban bízva  hittel reméltem.

 

Mögöttem sorjázik  sok régi emlék,

lelkembe égett színes csodák,

ölelő karok, mélytüzű szemek,

örömtől, s könnytől égő éjszakák.

 

Nyitott szívvel lépek, de ki tudja…

hisz oly bizonytalan a lét,

nem firtatom, nincs ki ezért jótáll,

gyakran takarja felhő a fényt.

 

Ha majd szürkén terül rám az  alkony,

elfogadom, elengedem a fényt,

magammal viszem az élet ízét,

e gonosz, mégis csodás  életét.

 

 

 

vegjatek.jpg

 

VÉGJÁTÉK

 

Arcodon fényes a máz,

és hiába akarod,

nem takarja a gyűrött vásznat,

mozdulataid gépiessé válnak.

Te csak játszol, játszol.

A nézőtér lassan kiürül,

már a látszat is csak látszat.

A szöveg monoton és hamis,

csattanó nélküli a  poén,

ha akarnád, hallhatnád magad is,

ám süketté tesz az én, én, én.

Te csak játszol, játszol.

Üres széksorok, jegyszedő ásít,

a pislákoló rivaldafény

csalóka, csak téged ámít,

de te csak játszol, játszol, játszol.

 

 

 

 

 

 

 

anya1.jpg


              Gábor fiam további fotói:   

              http://www.pentaxphotogallery.com/artists/g%C3%83%C2%A1borudvari